(Darabos Dániel, 2023. június)
A testvérem, Zsolt ügyesebb a technikai eszközökkel. Sokat használja az Internetet. Mindig megosztja a környezetvédelemre bíztató videókat. Én a tömpe ujjaimmal alig igazodok el a sötétben ezen a lézeres zavarómicsodán. Az őrök húsz perc múlva újra körbejárják a birtokot, én meg még mindig a kamerák elvakításával szerencsétlenkedek. Na végre sikerült.
Futok a kapuhoz. A futást is Zsoltnak köszönhetem. Mindenhova futva megy. Nem használ autót, de még buszt vagy vonatot se. Ha valami túl messze van, hogy futva odajusson, oda nem megy el. Olyan keveset árt a környezetnek.
Már lendítem is a kampós kötelet és mászok fel a falon. Öreg vagyok már ehhez. Zsolt jobban csinálná. De ő a figyelmet akarja felhívni. Ezek olyan mérget árulnak, ami megöli a bolygót. És Zsolt felhívja a figyelmünket, hogy igyekezzünk kevesebbet venni belőle.
Én beszélek, tíz liter benzinnel a hátomon. De fantasztikus méreg a benzin. Hatszor annyi energia van benne mint ugyanennyi dinamitban. A fal tetejéről belátom az egész birtokot és megpillantom a házat. Nem időzhetek itt. A körvonalaim könnyen megláthatók a város fényeiben.
Kinézek egy útvonalat a faltól a házig, és már ereszkedem is le. El kell kerülnöm a napelemes lámpákkal szegélyezett utat. A kert fái között rohanok szinte vakon. Már nem is a cél hajt, hanem a pánik. Ha itt meglátnak, végem. Börtön. Miért érdemlek én börtönt és ők miért nem? Bíztatjuk egymást hogy vegyünk kevesebbet a méregből, ami megöli a bolygót. Miért nem lehet egyszerűen betiltani?
Édesanyánk megtett mindent, amit lehetett. A minisztériumban dolgozott. De kire lehetne bízni az energiaipar szabályozását, ha nem azokra akik maguk is dolgoztak az energiaiparban? Egy kívülálló csak vakon botladozna. Mint én! Egy kiálló gyökér elgáncsol és keményen a földhöz csapódom.
Egy pillanatig csillagokat látok és nem tudom mennyire estem hangosan. A fűben lapítok. Csend. Közel van már a ház, az autóbeálló túloldalán. Két ismeretlen Porsche parkol előttem. Vendégek? Itt töltik az éjszakát? Kik lehetnek?
Fontos a kutatás. Nem rohanhatunk vakon a jövőbe. Márk bátyám nem éri be azzal, hogy keveset ártson. Ő segíteni akar, és kutatóként dolgozik. A legújabb klímaváltozasi modellek minden eddiginél pontosabbak. Ma már úgy rohanhatunk a halálba, hogy kristálytisztán látunk előre mindent.
Átsurranok a vendégek Porschéi között. Aki a vezérigazgatóval cimborál, megérdemli. A ház falához érve a hűvös téglákhoz simulok. A fekete árnyékok ölelésében nem láthatnak meg. Ebben a sötétségben rejtette el az építész a légkondícionáló rendszer kültéri egységét is. Leveszem a hátizsákom és munkához látok.
Márk jól ért a porlasztó rendszerekhez. A doktoriját abból írta, hogy megmenthetjük-e a bolygót, ha napernyőként aeroszolokat eregetünk a sztratoszférába. Nem menthetjük meg. A szobatársa kettessel ment át légköri dinamikából. Az ő aeroszol eregető cége most kapott innovációs díjat. Díj annak, aki azt mondja, minden rendben lesz. Díj annak, aki azt mondja, mi nem is öljük meg a bolygót.
Az én porlasztóm a hátizsákomban dorombol, benzint porlaszt. A csövét hozzátoldoztam a kültéri egység párásító tömlőjéhez. Pár percig a falnak dőlve ülök. Minden rendben. A ház levegőjében felhalmozódik a benzingőz. De nem ülhetek itt tovább. Ki kell lépnem a fénybe.
A rádióvezérlésű szikragyújtómat szigetelőszalag tartja össze. Az egyetlen nyílás, ahol bejuttathatom a házba, a jól kivilágított bejárati ajtó levélbedobója. Becsúsztatom a szikragyújtót. Futok a kapu felé. Előveszem a távirányítót.
Mit gondol majd Zsolt és Márk, ha olvassák holnap a híreket? Az erőszak az ügyünk ellen fordíthatja a közvéleményt? Nem értik, hogy az én célközönségem nem az, aki szelektíven gyűjti otthon a szemetet. Az én célközönségem az olajvállalat következő vezérigazgatója. Klikk. Bumm.